Újabb tanú a Szőlő utcából: „Az igazgató takarodó után többször is molesztált” – VIDEÓ
Egy újabb megrázó tanúvallomás került napvilágra a Szőlő utcai javítóintézetből, amely tovább súlyosbítja azokat a vádakat, amelyek az elmúlt hetekben rázták meg az ország közvéleményét. A legfrissebb megszólaló egy fiatal férfi, aki tizenévesen került az intézmény falai közé, miután árvaságra jutott. Vallomása szerint az intézetben nemcsak a mindennapi megaláztatás és az erőszak jelentette a túlélést, hanem az akkori igazgatótól, Juhász Péter Páltól is félnie kellett. Elmondása alapján a vezető rendszeresen visszaélt hatalmával, sőt, takarodó után többször is zaklatta őt. A fiatal férfi részletesen beszélt arról, milyen kiszolgáltatott helyzetbe került azok között a falak között, ahol elvileg védelemre és támogatásra számíthatott volna. A tanúvallomás újabb állomása annak a botrányláncnak, amely egyre súlyosabb kérdéseket vet fel az állami gondozás rendszeréről, az ellenőrzési mechanizmusokról és azokról, akiknek kötelességük lett volna megvédeni a gondozott fiatalokat.
A fiatal visszaemlékezése a mindennapi megaláztatásokra
A megszólaló beszámolója szerint már az első hetekben világossá vált számára, hogy a Szőlő utcai intézetben nem a gondoskodás, hanem a félelem, a kiszolgáltatottság és a folyamatos ellenőrzés uralkodott. Úgy fogalmazott: az ott töltött idő kezdetétől sanyargatás és teljes elnyomás határozta meg a mindennapokat. Semmilyen önálló döntést nem hozhattak, minden tevékenység engedélyhez kötődött, és a nevelők — állítása szerint — rendre egymást, illetve az igazgatót támogatták, függetlenül attól, hogy kinek volt igaza egy vitás helyzetben.
A fiatal kiemelte, hogy a panaszok benyújtása gyakorlatilag lehetetlen volt. A hivatalos csatornák, amelyek a fiatalkorúak védelmét szolgálták volna, szerinte nem működtek. A panaszdobozba bedobott üzenetek eltűntek, és soha nem jutottak el azokhoz, akik kivizsgálták volna az ügyeket. A kiszolgáltatottság érzése így teljes volt: nemcsak fizikai, hanem lelki értelemben is falak közé zárták őket.
A fizikai bántalmazások hétköznapivá váltak
A tanúvallomásból kiderült, hogy az intézetben mindennapos volt a fizikai erőszak. A fiatal elmondta, hogy ha valaki nemtetszését fejezte ki, vagy megpróbált ellenállni, azonnali megtorlásra számíthatott. Példaként említette, hogy többször pofon vágták, falhoz nyomták, sőt az ágyról is lelökték. Egy alkalommal egy rendész akkora erővel ütötte fülön, hogy bevérzett a dobhártyája, mégsem vitték orvoshoz.
A vallomás újabb részletei arra utalnak, hogy az erőszak nem kivételes, hanem rendszerszintű jelenség volt az intézetben. A fiatalok között hamar elterjedt, hogy nem érdemes tiltakozni, mert a visszavágás elkerülhetetlen. A mosdatlan félelem és az állandó bizonytalanság olyan légkört teremtett, amelyben a bizalom teljesen megszűnt, és a túlélés lett az egyetlen cél.
A legsúlyosabb állítások az igazgatót érintik
A megszólaló számára azonban nemcsak a nevelők és rendészek jelentettek félelmet, hanem maga az intézmény vezetője is. Amikor arról kérdezték, milyen ember volt az akkori igazgató, érzelmekkel telve fogalmazta meg véleményét. Szavai szerint az igazgató sunyi, manipulatív és félelmet keltő személyiség volt, aki hatalmával visszaélve váltotta valóra beteg vágyait.
A tanú elmondta, hogy takarodó után az igazgató többször is kikényszerítette, hogy kövesse őt a konyhába valamilyen ürüggyel. Ott történt a zaklatás, amelyet a fiatal elmondása szerint négy-öt alkalommal kellett elszenvednie. Vallomását az ügyészségen is részletesen ismertette, bízva abban, hogy végre igazságot szolgáltatnak neki és azoknak, akik hasonló módon váltak áldozattá.
A vezetés felelősségét firtató kérdések
A tanúvallomás egyik legaggasztóbb része az volt, amikor kijelentette: meggyőződése szerint az intézmény vezetése is tudott arról, mi zajlik az igazgató és a gondozott fiatalok között. A hallgatás kultúrája, amely végig uralta az intézet működését, szerinte nem véletlen volt, hanem tudatos elhallgatás eredménye. Ez a kijelentés alapjaiban kérdőjelezi meg az intézmény működésének tisztaságát, és újabb vizsgálatok szükségességére hívja fel a figyelmet.
A fiatal összegzése szerint „nem lehet elmondani, ami ott volt”, és ez a mondat talán mindennél jobban kifejezi azt a traumát, amelyet az intézet okozott neki. A vallomása újabb bizonyítéka annak, hogy a Szőlő utcai intézmény működését nemcsak megvizsgálni kell, hanem rendszerszintű reformokra is szükség lehet annak érdekében, hogy a jövőben egyetlen gyermek vagy fiatal se kerüljön hasonló kiszolgáltatott helyzetbe.
Magyar News Online: A valóság, első kézből
A Magyar News Online a hiteles tájékoztatás és a független újságírás elkötelezett hírportálja. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy olvasóink valós, torzítatlan híreket kapjanak az ország és a világ eseményeiről. Ahhoz, hogy ez így is maradjon szükségünk van az Ön TÁMOGATÁSÁRA is, amit ITTtehet meg.
Célunk, hogy mentesek maradjunk a propagandától, és a tiszta tényeket, valamint objektív elemzéseket helyezzük előtérbe. Olvasóink elsőként értesülhetnek politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírekről – mindezt megbízható, alapos források alapján.
Ezzel a dallal szeretném mindenkinek megköszönni, aki tegnap gondolt rám. A dalt és a dalszöveget én írtam, és igen, én! A dalhoz hamarosan elkészül az official videoklip is. Ez a változat a közösség tagjainak készült! Köszönöm, ha meghallgatjátok, lájkoljátok, ha tetszik megosszátok!
Érdekesnek találtad? Oszd meg!







